Állatok Minden mennyiségben

Magyar vizsla

Megszokhattuk már, hogy a fajtaismertetôk egekbe magasztalják az éppen tárgyalt fajtát. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Végülis mindenkinek a saját csemetéje a legkedvesebb. A kutya pedig amúgyis a teremtés csodája.

Nincs ez másként a magyar vizslával sem. Mármint a rövid- és drótszôrûvel. Ôk igazából nem is kutyák. Ôk VIZSLÁK. A szépség, nemesség, intelligencia és a túlcsorduló szeretet analógiája is lehetne e szó.

De lássuk, hogyan is született!

Honfoglaló eleink, mint harcos, nomád nép, szenvedélyes vadászok voltak. Ûzték, kergették a vadat a nyílt rónán keleti típusú agaraikkal, a csalitos, fedett terepen kopóiké volt a fôszerep. Nem volt ez a vadászszenvedély öncélú. Nem is a hússzerzés volt elsôdleges célja. A vadászat felkészülés a harcra. Meg kell tervezni, fel kell vonulni, a vadat tôrbe kell ejteni, mint majdan az ellenséget. S ügyesedik a vadász is, aki bizony nem nélkülözheti az adott terephez, vadhoz legalkalmatosabb ebet sem. Így esett, hogy e hûséges társaik szintúgy honfoglalók lettek.

Volt közöttük egy nem túl nagy, sárga, olykor egészen világos homokszínû, néha barna, néha foltos jószág. Ez kiváltképpen jó orrával tûnt ki. Addig keresgélt, kutatta nagy lelkesedéssel a vadat – elsôsorban apróvadat – (vizslatott, kajtárkodott), míg fellelte azt, s jelezvén a vadásznak, az idôben felkészülhetett egy jó nyíllövésre. Az elejtett vadat aztán fel is vette s átadta a vadásznak. Jó orránál fogva alkalmatos volt a sebzett vad utánkeresésére is. Következtetéseinket történelmi és néprajzi analógiák támasztják alá. Nos, ez a régen kihalt sárga magyar kopó ôse mai vizslánknak. Megjegyzendô, hogy a többi kontinentális vizsla egy közös spanyol ôsre vezetheti vissza származását, s térnyerésük a középkor végére tehetô, mikor a sörétes puska használata általánossá vált. Látjuk, a magyar vizsla ettôl teljesen eltérô fejlôdési vonal eredménye. Legkorábbi ábrázolását a XII. századi Codex Albensisben csodálhatjuk meg. A pontos, fajtajelleg meghatározására alkalmas rajz egy nyulat álló vizslát örökít meg. Tehát kutyánk már akkor mai vadászati szerepkörében érdemelte ki az ember megbecsülését. Az már csak természetes, hogy kódex irodalmunk egyik legbecsesebb emlékében: Képes Krónikánkban (1358-tól) ismét felbukkan vizslánk ôse. Mivel a miniátor, Hertul fia Miklós tökéletes hûséggel örökítette meg korának viseletét, fegyvereit, bizonyosra vehetjük, hogy az ábrázolt ebek is e kor kutyái voltak. Nem általában kutyák, fajtajelleget mutató kutyák vannak ábrázolva. Több helyen vélhetô, két miniatúrán bizonyos, hogy a kajtárkodó kopó vizsla ôs látható. Mintegy száz évvel késôbb Janus Pannonius így ír: „A vizslákat vagy kajtárkodó kopókat ...”. Ôk a fôúri levelezésben, iratokban emlegetett nyulászó vizslák.

Szóval, milyen is a magyar vizsla?

Nyugodtan állíthatjuk, a vizslák között a legintelligensebb, gazdájához leginkább kötôdô, legsokoldalúbb. Szépségével, ragaszkodásával, szinte bárkit képes levenni a lábáról. Nyugodt vérmérséklete, emberszeretete révén bátran ajánlható lakásban tartásra is, fôként a rövidszôrû. A drótos inkább vadászok kezén van, kedvencként nem terjedt el. Ám legyen bármilyen rövidszôrû is, VADÁSZEB, akinek legfôbb örömforrása mégiscsak a vadászat. Aki látta vágtából szoborrá dermedni, vagy sebzett kacsa után vízbe vetôdni, esetleg embermagas gazosban fel-felugorva dolgozni – mert közben a gazdira is figyelni kell! –, ezt az élményt aligha felejti el.

Bobtail 

A felnőtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testőr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szőrét húzzák, vagy az orrát piszkálják.
Gazdájának hűséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sőt bizalmatlan.

A bobtail magyar néven óangol juhászkutya -ha szőrzete megfelelően ápolt- különleges és impozáns látvány. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelőkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk a bobtail szó szerint csonka farkat jelent.

Általános leírása:
Színe: A bobtail kölykök fekete-fehér színűen születnek, kb. 12 hetesen kezdenek el a fekete területek szürkülni. 6-9 hónapos korra már általában teljesen kiszürkülnek, de a végleges színezet csak 2-4 éves korra alakul ki. A felnőtt kutya nem lehet fekete, sőt a barna szín sem kívánatos.
Marmagassága: a kan 56 cm feletti, a szuka 56 cm alatti. Súlya: 28-36 kg.

Társ, akit komolyan kell venni

Testalkata, magabiztos tekintete, képességei, tekintélyt parancsoló megjelenése egyre több kutyabarátot hódít meg. Az utóbbi 10 esztendőben a rottweiler népszerűsége tört előre a legnagyobb mértékben valamennyi kontinensen.

Pszichikai alkatának megfelelően barátságos, békés alaphangulatú, nagyon ragaszkodó, engedelmes, és szívesen dolgozik. Élénksége, mozgási és tevékenységi ösztöne közepes fokú. Lakásban már csak méretei miatt sem ajánlatos tartani, nem is beszélve egy elhízott Rottweiler esztétikai élményéről!

Tanulékonysága kitűnő. Erős kiegyenlített típus. Kevéssé gyanakvó természete, középszerű támadó ösztöne és igen nagy magabiztossága következtében a külső befolyásokra nyugodtan és várakozóan reagál.
Fenyegetés esetén jól kifejlődött küzdő és védő ösztöne következtében védekezése azonnal előtérbe lép. Fájdalmas külső behatásokat is félelem nélkül visel el. Ha megszűnik a fenyegetettség, a harcos hangulat aránylag hamar elmúlik és békés hangulatba vált át

Aki úgy határoz, hogy rottweilert vesz maga mellé társul, az legyen tudatában, hogy ez a fajta nem mindenki, nem akárki kutyája. Ha az újsütetű kutyatartó a divathullámnak engedve avagy a "roti" hírnevétől elbűvölve, emellett a fajta mellett határoz, rossz úton jár. Ne felejtsük a Rottweiler olyan társ akit komolyan kell venni. Ha a gazda betartja a fajtával támasztott követelményeket és megtalálja a közös hangot kutyájával olyan barátság alakul ki a rottweiler iránt ami valószínűleg egy életre szól

Azonban az, aki "mérges kutyát" képzel magának, egy veszélyes kutyát is formálhat belőle és ez a tulajdonsága az ami miatt sokan tudatlanul a "gyilkos kutya" jelzőt aggatták rá, sokat rontva ezzel a kutya tradicionálisan kiharcolt jó hírén.
Mindemellett ahhoz, hogy a rottweilerből egy jó és megbízható őrző- és védőkutya váljék, nagyon egyszerű a "recept": gondoskodni kell arról, hogy a számára kijelölt otthonban jól érezze magát.
Idővel, előbb vagy utóbb felelősséggel átveszi a ház és az ott lakó emberek őrzését és védelmét, mivel ez felel meg ősi védő és őrző magatartásának.
Ha szép minden tekintetben megfelelő társat szeretnénk magunk mellé a szülők megfigyelésével sokat könnyíthetünk a kölyök kutyák kiválasztása alatt felmerülő dilemmákon.

Természet
Mint már talán az előző oldalakból kiderült: Vérbeli örzőkutya! Szükség lehet rá, hogy engedelmességre szoktassuk és keményen bánjunk vele. A törődést meghálálva igazán ragaszkodó nyugodt vérmérsékletű igazi jóbarát válik belőle. A rottweiler magából tekintélyt és erőteljességet sugárzó kutya Azok az emberek, akik szeretik a feltűnést, biztosan nem ezt a fajtát választják. Viszont aki alapvetően jóindulatú, kiegyensúlyozott és nem ingerlékeny kutyát szeretne megtalálhatja a számítását.

Története

Rottweilerünk ősei feltehetőleg Germániában, a korabeli római helytartóságban éltek. Abban az időben harci, csordaterelő és hajtókutyának alkalmazták őket. Kutyánk római kori őseit az évszázadok során tenyésztett, majd bevándorolt kutyákkal, a helybeli juhászkutyákkal, valamint buldogokkal is párosították.
Az ős rottweilert kitartása, bátorsága, életrevalósága, intelligenciája, jó őrző- és hajtótulajdonságai alapján tenyésztették. A középkorban a mai Németország területén lévő Rottweilben e római eredetű ebek leszármazottait helybeli juhászkutyákkal keresztezve létrehozták az un. Rottweiler Metzgerhundot azaz a mészároskutyát. Történetéhez hozzátartozik egy 1886-ból származó német céhtábla, amely művészi szinten ábrázol egy mészárost és egy ökröt, amelyet egy jellegzetes rottweiler vezet kötőféken. Ebben az időben a ma elismert fajták közül még nem sok létezett, ezért a rottweiler esetében joggal beszélhetünk "régi fajtáról A rottweiler eredetileg szarvasmarha-terelésre lett kitenyésztve, ezért a mai példányok közül a legtöbb azonnal helyesen reagál, amennyiben alkalmat biztosítanak neki erre A rottweiler a teljesítménye és a különös jelleme alapján egyre ismertebb lett.
A gazdasági változások és a. technikai vívmányok gyors elterjedése miatt, felhasználási területe csökkent, de teljesítménye miatt elfelejteni nem lehetet.

 kutya vagy eb ragadozó állat, a farkas alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely latin nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.

fajtáit feladatuk, hasznosításuk szerint csoportosítják. Három fő csoportjuk:

Vadászkutyák – agarak,Kopó retrieverek, spánielek, Tacskók, terrierek, vérebek és vizslák 

munka/őrző kutyák – terelő és kísérőkutyák, őrzőkutyák, mentőkutyák, harci kutyák, masztiffok (más néven szelindekek)spiccek és szánhúzó kutyák

Öleb, úgymond kistermetű kutyák

A kutya szavunk állathívogató szóból ered. Erre mutat sok alakváltozata: kucsa, kucsu, kucsó, kucó. A magyartól függetlenül kialakult, hasonló kutyahívogató szavak: szerb és horvát kuci, ukrán kucsu kucsu, török kuçukuçu.